Megosztás

Tényleg csak a kalciumhiány felelős a csontritkulásban?

Mivel az osteoporosis folyamata egyértelműen összefügg a csontok kalciumtartalmával, így logikusnak tűnik, hogy sok esetben a nem megfelelő kalciumbevitel tűnik a legkritikusabb tényezőnek. A felmérések azonban rámutattak, hogy a magyar lakosság esetében a szakemberek által javasolt kalciummennyiség (800-1200 mg) háromnegyed része (600-900 mg) bejut a szervezetbe táplálékkal illetve a kiegészítőkel. A csontritkulás megelőzése és kezelése érdekében sok esetben javasolt tej, illetve tejtermékek fogyasztása sem marad el túlzottan az előirányzott mennyiségtől. (a javasolt 50 dkg tej,illetve annak megfelelő tejtermékek helyett hazánkban 40 dkg a naponként egy főre jutó mennyiség). A viszonylag kisebb mértékű kalciumbevitel önmagában nem ad magyarázatot a csontritkulás népbetegségszerű elterjedésére.

Érdekes megfigyelés, hogy egy dél-amerikai városban a 67 és 94 éves életkor közötti személyeknél a csontritkulás előfordulási gyakorisága lényegesen kisebb, mint az ugyanilyen korú észak-amerikaiaké, annak ellenére, hogy előbbi helyen a napi kalciumbevitel jóval kisebb, mint az átlagos amerikai étrendben.

Két kérdés is felvetődhet tehát:

Mivel magyarázható az osteoporosis kialakulása, ha a kalciumbevitel közelít a javasolt beviteli értékhez?

Hogyan lehetséges, hogy a csontritkulás sokkal kisebb mértékű olyan népcsoportok esetében, amelyeknél a kalciumbevitel jelentősen elmarad a javasolt értéktől?

A csontok állapotát nem ad elfogyasztott, hanem a felszívódó és csontba beépülő kalcium mennyisége határozza meg. Fontos alapelv: nem abból élünk, amit eszünk, hanem amit a szervezetünk a felvett táplálékból hasznosítani tud.

Mi lehet a kalciumhiányos állapot oka?

A szervezetünkben igen érzékeny ionegyensúly működik. Az ásványi anyagok (nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, mangán, stb.) egyensúlyban vannak egymással, vagyis egyik komponens elégtelen bevitelekor más komponensek mennyisége is csökken a sejtekben. Előfordulhat tehát, hogy alacsony szintű magnézium- vagy mangánellátottság során – az egyensúly fennmaradása érdekében – más értékes elemek (pl. kalcium) is kivonódnak a szervezetből, így káros folyamatok indulhatnak (pl. osteoporosis) E folyamat kalciumhiányként értékeljük, noha a háttérben egészen más hiányállapot állhat fenn.

A nem megfelelő táplálkozás következményeként bizonyos alapvető vitaminok és ásványi anyagok mennyisége jelentősen csökkenhet a szervezetben, amely végül kalciumhiányos tünetet okozhat. E folyamat megállítása nem elsősorban a kalciumbevitel növelésével, hanem az egyéb létfontosságú komponensek táplálékból való felvételével lehetséges. A csontritkulás hatékony megelőzése tehát nemcsak a kalciumtartalmú, hanem a létfontosságú C-, B-, K-, és D-vitaminokat, valamint magnéziumot, mangánt, cinket, rezet tartalmazó, kiegyensúlyozott táplálkozással érhető el. E tény magyarázza az egyszerűbb életvitelű népek titkát: bár kevés kalciumot fogyasztanak, mégis erős a csontozatuk? A válasz egyszerű: igen sok szinergens komponenst fogyasztanak – gyökerekből, magvakból, gyümölcsökből – amelyek a kevesebb kalciumot is jól beépítik a csontozatba.

Mennyi kalciumra van szükségünk?

A kor előrehaladtával a kalcium bélből való felvétele egyre rosszabb, így időskorban a kalciumbevitel egyre kritikusabb tényezőnek számít. A konkrét beviteli értékekkel kapcsolatban megoszlanak a szakvélemények. A hivatalos szakirodalom túlnyomó része a 800-1500 mg közötti értékeket tartja mérvadónak kortól és nemtől függően (11-18 év között 1000 mg, 19-60 év között 800mg, 60 év felett 1200-1500 mg). Sok esetben azonban előfordul az a korábban említett ellentmondásos helyzet, hogy megfelelő kalciumellátottság mellett is kialakul a csontritkulás, illetve fordítva: látszólag elégtelen bevitel mellett is szilárdan megmarad a csontozat. Az újabb vizsgálati eredmények arra engednek következtetni, hogy a kalciumbevitel nagymértékben függ az egyéb táplálkozási és életmódbeli szokásoktól.

A kalciumszükségletet táplálkozási oldalról két fő tényező határozza meg:

Az étrend kalcium- és egyéb ásványianyag, illetve vitamintartalma, valamint ezek felszívódási hatékonysága (pozitív tényező)

A kalcium csontból való kivándorlását elősegítő anyagok (koffein, alkohol, fehérje, foszfor) jelenléte és mennyisége az étrendben (negatív tényező).

E két jellemző együttes hatása döntően befolyásolja a kalciumszükségletet, illetve az osteoporosis folyamatát. A pozitív szokások dominanciája esetén általában kisebb mértékű kalciumbevitel is képes fedezni a szükségletet, míg több negatív tényező együttes jelenléte nagymértékben megnövelheti a javasolt beviteli értéket.

Bár sok hivatalos terület nyilvánít véleményt a kívánatos kalciumfelvételről, azonban a legritkább esetekben sikerült jelezni egészséges embereknél a kalciumhiány-betegség biztos bizonyítékát. Míg a nyugati országokban a szokásos kalciumbevitel 800-1000 mg/nap nagyságrendű, addig sok fejlődő országban és Japánban 300-500 mg/nap ez az érték. Jelenleg sincs döntő bizonyíték arra vonatkozólag, hogy az ilyen alacsony szintű felvétel bármiféle problémát okozna a csontokkal vagy fogakkal kapcsolatban.

Sok vizsgálatot folytattak olyan populációk körében, amelyeknél különböző volt a kalciumfelvétel szintje, mégsem tudtak kimutatni mérhető különbséget a csontok vagy fogak minősége között. A kutatások rámutattak, hogy a normális, egészséges emberi szervezet 250-350 mg/nap kalciumfelvételnél is képes kialakítani a normális kalciumegyensúlyt, sőt ez az érték terhesség és szoptatás idején is elegendőnek bizonyult. A szakemberek – egy perui börtönben lakók közül kiválasztott önkéntesek esetén – kimutatták, hogy a bélrendszeri kalciummegkötődés és –felszívódás még akkor is egyensúlyt tartott a lebontási folyamatokkal, amikor az étrend csak 100-200 mg kalciumot tartalmazott. Természetesen ez utóbbi értékek szélsőségesen alacsonyak a javaslatokhoz viszonyítva, mégis alkalmasak az emberi szervezet rendkívüli alkalmazkodó-kompenzáló képességének bemutatására.

Bár általában általánosan legalább 800 mg kalcium naponkénti bevitele jelenik meg kívánatos értékként, mégis elfogadott, hogy 300-500 mg/nap közötti tartományban lévő kalciumfelvételi szint sem jelent jelentős csontleépülést vagy betegséget.

A javasolt napi kalciumbeviteli érték gyermekeknél 400 mg, serdülőknél 800-1000 mg, felnőtteknél 500 mg, terhes és szoptatós anyáknál 1000-1200 mg.

Az itt körvonalazott és a következő részben tárgyalt kiegyenlítő mechanizmusra vonatkozó vizsgálati eredmények természetesen nem azt jelentik, hogy egyoldalú, kalciumhiányos táplálkozás esetén is fenntartható a kívánatos csontsűrűség. Az egészséges támasztórendszer fenntartása érdekében gondoskodni kell a megfelelő kalciumbevitelről.

A csodálatos kiegyenlítő mechanizmus

Hogyan lehetséges, hogy kisebb mértékű kalcium bevitele esetén is fennmarad a csontanyagcsere egyensúlya? Ez a megfigyelés egy ún. adaptációs mechanizmussal magyarázható.

Minél kisebb mennyiségben jut be – táplálékkal – a kalcium a szervezetbe, annál jobb a kalcium bélrendszeri megkötődésének és felszívódásának hatékonysága.

Tehát 300-500 mg-os napi bevitelnél sokkal jobb a felszívódás, mint 800-1200 mg bevitel esetén. Ez magyarázza a korábban leírt látszólagos ellentmondást. Meg kell azonban jegyezni, hogy a bevitel alsó határa 250-300 mg napi bevitelnél meghúzandó, ez alatt nagy az esélye a kalciumegyensúly felbomlásának.

Elgondolkodtató, hogy a hazánk lakosságára jellemző kisebb kalciumbeviteli szint esetén mért nem működik megfelelő hatékonysággal az előbbiekben leírt nagyobb felszívódást eredményező természetes mechanizmus? A magyarázat talán az lehet, hogy a „védekezőrendszer” beindulásához, vagyis a felszívódási hatékonyság növeléséhez szükséges elemek – a hiányos táplálkozás és egyéb tényezők miatt – nem állnak kellő mennyiségben rendelkezésre. Bizonyos tápanyagok (D-, C-, B-vitaminok) hiányában valószínűleg a korábban leírt adaptáció, kiegyenlítő mechanizmus sem tud kellő módon működni, így a csontritkulási folyamat megindul.

Látható tehát, hogy az osteoporosis kialakulásakor több táplálkozási hiányosság együttesen jelenik meg, amely a nagyszerű védekezőképességgel ellátott szervezetet gyakorlatilag tehetetlenné teszi. A három leépülési folyamattal szemben csak úgy tudja felvenni a harcot a szervezet, ha az építéshez és védekezéshez szükséges alapelemeket kielégítő mennyiségben megkapja.

Naturalweb.hu